Ősz a fürdőszobaajtón

Ősz a fürdőszobaajtón!

Minden évszaknak megvan a maga szépsége, de a gyerekekkel folytatott kreatív tevékenységekhez ez az évszak, egy igazi kincsesbánya. Gyűjthetünk faleveleket, gesztenyét, bogyókat, száradó ágakat, és még ki tudja mi mindent.
Persze a sok hazahurcolt holmiból nem ártana készíteni valami szépet, mert felhasználatlanul ezek az anyagok néhány nap után a kukában végzik.

A legkisebbek összetépkedték a fa törzsének szánt színes, és festett papírokat, majd gyurmaragasztóval felragasztgattuk az ajtóra, így kialakítottuk a fa törzsét. Amíg az igazi falevelek préselődtek, színeztek és festettek papírleveleket, meg gyümölcsöket, hogy ne csak egy csupasz törzs legyen az ajtón.
A gyurmaragasztó szuper dolog, mert nem szedi le a festéket, nem hagy nyomot, újra felhasználható és még az igazi gesztenye súlyát is elbírja!
Préselés után felkerültek a levelek, és mivel folyamatosan jönnek az ötletek (legyen süni az avarban, tegyünk baglyot a faágra...)az otthoni fa pont úgy változik és alakul, mint a parkban levő társai:)

Ha szánunk egy kis időt az előkészületekre, akkor igazán alkotó délutánokat szerezhetünk a családnak.

Patchwork falvédő

Sok-sok évvel ezelőtt, egy hosszú külföldi tartózkodás alatt megismerkedtem egy amerikai hölggyel aki megtanított a patchwork (foltvarrás) alapjaira. Számomra annyira új volt a technika, hogy rögtön beleszerettem, és szinte azonnal eldőlt, hogy én itthon majd ezzel szeretnék foglalkozni. Nagyon sok ágytakaró, falvédő, díszpárna és egyéb ajándéktárgy került ki a kezeim közül, aztán mikor megszületett a nagyobbik lányom, egy időre vége szakadt a nagy varrogatásnak:)
Néhány év kihagyás után most készültem el Dalma falvédőjével, ami egy nagyon egyszerű motívumra épül.
Sajnos rossz szokásként nem csinálok rajzot a tervezett munkáról (sajnálom az időt a papírra), hanem rögtön szabom-varrom a textildarabokat, úgy ahogy  fejben kitalálom.

Kitaláltam a színeket, a mintát, és amikor már volt néhány kész darabom elkezdtem rakosgatni a padlón...

Itt még mindig csak darabok vannak, de már majdnem teljes a méret.

Felaplikáltam a szíveket, meg a Dalma feliratot, és összevarrtam a sok blokkot. A falvédő kész mérete 80x200 cm lett, vékony vatelin bélelést kapott,  fehér hátlapot és piros szegélyt.

Van egy gépi tűzésre alkalmas varrógépem, amivel a négyzetek találkozási pontjainál virágmintát varrtam a falvédőre, és ezzel fogtam össze a három anyagot. Így nyugodtan lehet mosógépben is mosni .Még sok gyakorlás vár rám, ezért nem olyan nagy baj, hogy a tűzés nem látszik a képen:)

Királylányok

Ha február, akkor farsang. Ha farsang, akkor jelmez. Ha kreatív egy szülőpár, akkor jelmezkészítés.

Nálunk mind a három fent említett pont stimmel, plusz két leánygyermekkel büszkélkedhetünk, ezért néhány éve növekvő izgalommal várom az ovis/bölcsis mulatságot.

Ilyenkor elővesszük a gondosan összegyűjtött újságokat, témába vágó könyveket, és elkezdünk ötletelni.
Próbáljuk a gyermeki fantáziát az egyedi, ötletes, de még megvalósítható és viselhető maskarák felé terelni, de egyelőre a lányok állnak nyerésre.
Mert persze Ők mik szeretnének lenni? Hát persze. Királylányok. Tündérek. Hercegkisasszonyok.

Az idei Praktika magazinban meglátták a jelmezt, és az anyai kreativitás a kész mű megvarrására korlátozódott.

Mackó

Nagyon szeretem az egyedi textilfigurákat, legyen az baba, nyuszi vagy mackó. A tucat plüssök hidegen hagynak, nekem a szerethetőséghez hozzátartozik egy kis kajlaság és esetlegesség is. Sok szabásmintát kipróbáltam, megvarrtam, míg eljutottam oda, hogy megcsinálom a saját mackómat!

Persze én nem vagyok képzett játékkészítő, így hiába volt a fejemben élénken a a vágyott figura képe, az első darab még messze volt tökéletestől. (Dalma persze rögtön lenyúlta, és el is nevezte Kajla macinak:))

Ezen a fotón a macivá válás három fontos példánya látható!

 

A fehér macinak még külön készült a feje, ezért nincs jó tartása és állandóan előre-hátra bicsaklik a nyaka, ráadásul türelmetlen voltam, és fordítva varrtam be az egyik karját. Fontos volt, hogy zseb kerüljön a hasára, mert a gyerekek imádják dugdosni a kis kincseiket, de ez a zseb túl pici lett. Az arc kialakításánál nem akartam levehető/lerágható szemeket használni, de meg kellett találnom a jól varrható kedves formát. A kék maci teste már majdnem jó lett, de kifordítás és megtömés után a feje inkább egérre hasonlított mint macira.

Aztán újabb alakítások után elkészült a zöld pöttyös (meg a testvérei) nagy zsebbel, szerintem kedves pofival és szerethető kajlasággal.

Párásítás otthon

Ebben a bejegyzésben kivételesen nem lesz semmi kreativitás, csupán egy két gyerkőcös anyuka "agyalása".

A mi lakásunk levegője kifejezetten száraz, ami a fűtési szezon beköszöntével csak fokozódik. Tudom én, hogy párásítani kell, de az első köhögésig elégnek látszott a szobában teregetés, és az esti fazéknyi forró kamillafőzet.
Aztán eljött a pillanat amikor beszereztünk egy elektromos párásítót. Én naiv azt gondoltam, hogy a készülékkel egy csapásra megoldódnak majd a gondjaink, de ez súlyos tévedésnek bizonyult. Már néhány nap után frászt kaptam a gyerekszobát egyenletesen beborító fehér, lisztszerű portól, de elsőre nem hoztam összefüggésbe a párologtatóval.
Aztán megvilágosodtam. A csapvízből kicsapódó vízkő illetve ásványi sók terítik be a szobát! Csapvíz helyett desztillált vizet vettünk és ezzel működött is a gép porréteg nélkül, de a napi kb. 6 liternyi víz beszerzése macerásnak bizonyult. Ez volt a helyzet a Salvus vízzel is, az ráadásul még drága is, bár a jótékony hatása vitathatatlan. Na ekkor került vissza a párásító a dobozába, és -szerencsére- utána már hipp-hopp megjött a tavasz. Az egész téma feledésbe, a szerkezet pedig a pince egyik félreeső polcára került.

Egészem mostanáig.
A decembert nagyjából alvás nélkül csináltuk végig, mert a köhögő gyerektől kevés szülő tud jóízűen aludni. Elhatároztuk, hogy inkább legyen fehér, poros a szoba, de aludjunk végre! Aztán egy reggel a teavizet forralva gondoltam egy nagyot, és a forralt, lehűtött vizet öntöttük a gépbe. Aztán újra, meg újra, meg újra. És működött! Most az a menet, hogy reggel egy régi fazékban felforralom a vizet, aztán este szépen feltöltöm a gépet. Nem túl XXI. századi megoldás, de nem köhögnek a kölykök, és nekem sem kell naponta törölgetnem. Boldogság!!!

Katica torta

Nem vagyok egy konyhatündér, de a gyerekek tortája a szívügyem. Valamiért nagyon fontosnak érzem, hogy én készítsem el, hol meglepetésnek, hol előre leadott rendelés alapján:) Dalma szülinapi tortája rendelésre készült.

Szerencsére a katica elég kommersz forma, a net tele van szebbnél szebb és bonyolultabbnál bonyolultabb formákkal, így nem volt egyszerű kiválasztani a képességeimnek megfelelőt.

Sima kör alakú piskótát sütöttem amit megtöltöttem főzött csokikrémmel és eperlekvárral, majd a közepéből kivágtam egy ék alakú részt.

Az ék alakból levágtam és formára vágtam a katica fejét, visszaillesztettem a testbe, majd az egészet bekentem csokikrémmel, a fejre és a szárnyak közé pedig tortadarát szórtam. A katica szárnya kész natúr marcipánból készült, és sajna a piros ételfestéktől csak ilyen rózsaszines lett. A pöttyök zsírpapírra csurgatott csokiból, a csápok pedig csokiba mártott nyalókából készültek.

A marcipán még mindig nem a legjobb barátom, de alakul a dolog. Én nem szivesen porcukrozom az amúgy is édes masszát, de anélkül majdnem nyújthatatlan. Szerencsére a konyhapultom kő (jó hideg) ezen sokkal könnyebb dolgozni mint a gyúródeszkán.

A torta történetéhez még hozzátartozik egy apró szösszenet:

-Nagypapa: Dalma, na milyen torta ez?

-Dalma:???

-Nagypapa: Na, nem ismered fel, milyen állat ez?

A hároméves szerintem nem tudta értelmezni a triviális kérdést és kivágta: sasmadár! (a kaján család szerint még van hova fejlődnöm:))

Bőr irattartó

Az egész azzal kezdődött, hogy Tóni barátom ráérő idejében bokszzsákokat készített. Pontosabban a megvarrt zsákokat keményre tömte hulladék bőrrel, amiket ömlesztve kapott és neki kellett kiválogatnia a kupacból a megfelelő darabokat. Na, ami neki nem felelt meg azt kaptam meg én, mert bőrt azért nem dobunk a kukába, ugye.
Sokáig nézegettem a kincseket, mert volt ott vastag, vékony, fényes, matt, bolyhos és sima éppúgy mint színesre festett és hófehér is.
De bőrt varrni megfelelő szerszám híján nem egyszerű - gondoltam én - , meg egyébként is mit csináljak a különböző méretű darabokból?
Aztán Attila kitalálta, hogy varrjak neki egy olyan tartót amibe pont beleférnek a különböző kártyái, mert pénztárcát nem hord, a zsebében uralkodó kaotikus állapotokat meg már megunta.

Így születtek meg ezek a mérhetetlenül egyszerű tárcák.

Az első darabnál még variáltam, és több zsebesre varrtam (lassan, kézi rásegítéssel és bőrvarró tűvel az egyszerű háztartási varrógép is vitte), de az élet és a használat bebizonyította, hogy a legegyszerűbb megoldás a tuti.

Malomjáték kavicsokból

Szeretem a saját készítésű ajándékokat. A készítésnél jó ötletelni, beszerezni a hozzávalókat, megtervezni a munkát, a kapott holminál pedig érezni a törődést és figyelmet, hogy ezt nekem készítette a másik! Mióta megszülettek a lányaim, még fontosabb lett mindez, hiszen a játékboltok őrületét muszáj valahogy ellensúlyozni:)
Ez a játék a nyári kavicsgyűjtő őrületből született. A lányok kilószám hordták haza a különféle színű, formájú és mintájú kavicsokat, amiket én nem győztem visszacsempészni. Ők mérgelődtek, mert mind olyan szép és különleges volt, nekem meg be kellett látnom, hogy igazuk van:)
De akkor már kezdjünk velük valamit!

Az akrilfestés adta magát, de szerettem volna az egyszerű festett kavicsoknál valami élvezhetőbbet készíteni, így született meg a malom játék ötlete. Hanka méhecske csoportos, Dalma katica mániás, a mintával nem volt gond.

 Matt akrilfestéket használtam, a végén pedig lakkoztam a kavicsokat.

A fehér, kör alakú pamutvászonra fekete szaténszalagból varrtam a malom csíkjait, filc anyagból pedig a találkozási pontok négyzeteit, és az egész kapott egy szintén fehér hátlapot. (Itt kell megjegyeznem, hogy már javában játszottunk vele, mikor férjem megjegyezte, hogy a középső mezők nincsenek összekötve. És tényleg! Varrni már nem tudtam a hátlap miatt, így textilfilccel korrigáltam a hibát, de fotóval ezt sajnos nem tudom bizonyítani:))

A körlapra nyolc fület varrtam, zsinórt húztam bele és máris szállítható állapotú lett a játék.