Lassan véget ér a befőzési szezon, már túl vagyunk a kóstoláson is, ezért gondoltam úgy, hogy megosztom a tapasztalataimat.
Töredelmesen bevallom eddig én nem főztem lekvárt és befőttet sem raktam el, mert a gyerekek születése előtt egyszerűen nem volt rá igény (nem vagyunk túl édesszájúak:)).
És ami még visszatartott az a tartósítószer és a mérhetetlen mennyiségű cukor volt. Elvette a kedvemet, hogy a receptek többsége úgy kezdődik, hogy adott mennyiségű gyümölcs és adott mennyiségű cukor. Sok esetben az arány 1:1.
Az idei eperszezonban viszont kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot. Olyan áron árultak mézédes magyar epret, hogy elvesztettem a fejem és berendeltem egy ládával, lesz ami lesz alapon. Hamar kiderült, hogy ennyit megenni nem lehet, hagyni tönkremenni vétek, ezért jött az elhatározás.
Lekvárt csinálok!
A megmosott gyümölcsöt beletettem a legtutibb fazekamba és feltettem főni. Sok levet eresztett, ezért jó ideig kavargatni sem kellett. Közben a neten megtaláltam a tartósítószer mentesség kulcsát is, ami pofon egyszerű: ki kell főzni az üvegeket. (valószínű, hogy a dédi még így csinálta, csak mi már elfelejtettük:()
Az eper főtt, sűrűsödött és egy szem cukor nélkül is isteni íze volt. Amikor késznek ítéltem forró vízbe pakoltam a kicsi üvegeket tetővel együtt, főztem őket 3-4 percig, majd belekanalaztam a forró lekvárt, rácsavartam a kupakot és a konyhapulton fejtetőre állítottam az üveget és hagytam kihűlni. Semmi dunszt meg pokróc, amint kihűltek mehettek a kamrapolcra.
A legfontosabb, hogy a tartósítószer hiánya miatt gyorsabban romlik a lekvár még hűtőben tárolva is, ezért praktikusabbak a kicsi üvegek. (kb. két hétig jók)
A már eltett gyümölcs újra felbontható és főzhető, így a nem egy szezonban érő gyümölcsök is összekombinálhatóak. Nekem így lett barack+körte+alma, füge+alma kombóm is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése