Töredelmesen bevallom, nem vagyok egy konyhatündér! Persze odafigyelek arra, hogy mit eszünk, szívesen főzök is, de a sütemény sütés nem az erősségem. Ebben biztosan szerepet játszik az is, hogy nem vagyunk édesszájúak...
Na, Hanka első szülinapját, még nekem is vállalható (és egészséges) mazsolatortával ünnepeltük (mert, persze a szülinapi tortát anya készíti), de ahogy múltak az évek és nőttek az igények, nekem is lépnem kellett.
Az első sikerélményt a piskóta adta. Bennem valahogy rosszul rögzült a sorrend (a tojássárgájába a cukor, utána a liszt, végül a felvert fehérje stb...) ezért a végeredmény egy összeesett lapos tortának nem nevezhető forma lett. Most végre rendesen csináltam (a keményre vert tojásfehérjébe kevertem a cukrot, és addig vertem míg fényes kemény lett, majd jöhetett a sárgája és utána a liszt....) Nem ragozom, így gyönyörű piskótát kaptam, a töltelék egyszerű tejszínes csokikrém lett.
És most jött a neheze. Hanka imádja a marcipánt, ezért úgy gondoltam. hogy az egyszerű tortát gyönyörű külső mögé rejtem. A neten szuper videót találtam a hogyan készítsünk marcipánrózsát problémára. Színezett marcipántömböket vettem és nekiláttam. A marcipánt hűteni kell plusz nyújtáskor folyamatosan porcukrozni, mert istentelenül ragad. Szerencsémre a konyhámban kő munkalap van, és ez nagyban megkönnyítette a munkám:) Éles kés, derelyevágó és egy kis kézügyesség...
A torta külsejét is megkentem krémmel, mert így jobban ragadt rá a marcipán. Az oldalát cifráztam, de a csavarások nem lettek igazán szépek, legközelebb ezt nem így csinálom majd.
Szerencsére az ünnepelt nem reklamált, én meg életemben először büszke voltam a tortámra:)
