Mikor még én voltam gyerek, a születésnapokat a családdal ünnepeltük. A baráti bulizások bőven a felsőtagozatos évek alatt kezdődtek, és hosszú évek alatt váltunk rutinos vendéglátóvá. Mi, és nem a szüleink. Ez csak azért jutott az eszembe, mert középső csoportos kislányom a napokban a többedik szülinapi zsúrra volt hivatalos. Ez persze aranyos, a gyerekek örülnek és lelkesek, de az én fejem állandóan fő a megfelelő ajándék kiválasztása miatt. Nem ismerem eléggé sem a gyereket, sem a szülőket. A gyerekszoba felszereltségét meg főleg nem. Ezért döntöttem úgy, hogy véget vetek a játékbolt/könyvesboltbeli tipródásnak, és lesz ami lesz, sajt készitésű ajándékot kap az ünnepelt. Mivel nekem a varrás a legerősebb oldalam, és a vendéglátó kislány volt, igy a névreszóló táska mellett döntöttem.
A jó öreg kalapos kislány mintát vettem elő, és rajzoltam meg a megfelelő méretben.
