Szerencsére a katica elég kommersz forma, a net tele van szebbnél szebb és bonyolultabbnál bonyolultabb formákkal, így nem volt egyszerű kiválasztani a képességeimnek megfelelőt.
Sima kör alakú piskótát sütöttem amit megtöltöttem főzött csokikrémmel és eperlekvárral, majd a közepéből kivágtam egy ék alakú részt.
Az ék alakból levágtam és formára vágtam a katica fejét, visszaillesztettem a testbe, majd az egészet bekentem csokikrémmel, a fejre és a szárnyak közé pedig tortadarát szórtam. A katica szárnya kész natúr marcipánból készült, és sajna a piros ételfestéktől csak ilyen rózsaszines lett. A pöttyök zsírpapírra csurgatott csokiból, a csápok pedig csokiba mártott nyalókából készültek.
A marcipán még mindig nem a legjobb barátom, de alakul a dolog. Én nem szivesen porcukrozom az amúgy is édes masszát, de anélkül majdnem nyújthatatlan. Szerencsére a konyhapultom kő (jó hideg) ezen sokkal könnyebb dolgozni mint a gyúródeszkán.
A torta történetéhez még hozzátartozik egy apró szösszenet:
-Nagypapa: Dalma, na milyen torta ez?
-Dalma:???
-Nagypapa: Na, nem ismered fel, milyen állat ez?
A hároméves szerintem nem tudta értelmezni a triviális kérdést és kivágta: sasmadár! (a kaján család szerint még van hova fejlődnöm:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése