2013. augusztus 10., szombat

Apa szülinapi ajándéka

Az úgy kezdődött, hogy férjem  születésnapjára, valami gyerekekkel elkészíthető ajándékon gondolkodtam. Mivel egy két és fél évessel és egy öt évessel kellett megoldani a feladatot, sok ötletem későbbre maradt:). A pólófestés hálás dolog, annyira sokféleképpen lehet díszíteni, hogy tényleg csak a fantázia és az ügyesség szab határt. Meg az, hogy manapság nagyon nehéz beszerezni jó minőségű, egyszínű, normál méretű pólót. Ezért lett fehér, az eredeti khaki/drapp/halványszürke tervek helyett. 
A pólót kiterítettem, és a két anyag közé csúsztattam egy A3-as kartonlapot, hogy ne üssön át a festék. Illanófilccel megrajzoltam a mintát, és elővettem a textilfestéket. Bekentem Dalma ujjacskáját, majd rányomtuk a mintára egymás után többször, így lett világosabb és sötétebb kék a lenyomat. A képen Hanka már egyedül fest, és az ecsetet, csak a fotó miatt fogja így, mert félt a lecseppenéstől:).


Persze állandó harc ment az ecsetért, és nehéz volt tartani a mintát, de a végeredmény hosszú közös munka után ilyen lett.


A végén textilfilccel aláírtam, dátumoztam a művet, és jól kivasaltam. Meg persze a lányok lelkére kötöttem, hogy az egész festegetés, titok a szülinapig.  


Fényképpel nem tudom igazolni, de Apa nagyon boldog volt:

2013. augusztus 8., csütörtök

Gyermekrajzos párna


Kicsit megkésve teszem közszemlére a Méhecske csoport évzáró ajándékát, de a gyerekek (és szülők) olyan lelkesek voltak, hogy talán mások is kedvet kapnak valami hasonló elkészítéséhez.
A mi ovis csoportunkban az a szokás, hogy az ilyen-olyan utalvány, tárgyi ajándék mellé valami személyeset is adunk, készítünk, az óvónéniknek, lehetőség szerint a gyerekekkel együtt. 
Az idén a párnakészítés mellett döntöttünk.


Előkészítettem három darab kb. 50 x 50 cm-es fehér pamutvásznat, és beszereztem színes textilfilceket. A gyerekek szabadon választva rajzolták  a jelüket, vagy írták a nevüket (már nagyon sokan le tudják írni, pedig csak középsősök), vagy amit akartak. Persze a lelkes szülők is szívesen rajzoltak:) A kis csomagok a legnagyobb titokban vándoroltak egyik szekrényből a másikba, míg mind a 26 alkotás elkészült.
Ezután már csak méretre vágtam, vatelinre tettem, és varrógéppel rávarrtam a megajándékozott óvónéni nevét. Kapott egy alapos vasalást (rögzítettem a filcet, így nyugodtan lehet mosni) egy átlapolós hátlapot, és egy puha párnabelsőt is.
A végeredmény ilyen lett.


És persze rögtön három készült.


Dicsekvés nélkül írom, hogy nagy öröm volt készíteni, és remélem legalább ekkora öröm használni:)