Őszi ablakdekoráció

A konyhaablakunkon nincs függöny, és ennek több oka van. Nagy belső udvarra néz, így nincsenek kíváncsi tekintetek, örülök a természetes fénynek, nem lesz ételszagú a textil stb. De a nagy üvegfelület valami díszítésért kiállt, így évszakonként váltogatjuk a lányokkal a dekorációt.
A mostani őszi az egyszerűség jegyében született.

A családi kiránduláson gyűjtött faleveleket lepréseltük és gyurmaragasztóval rögzítettük a megpucolt! ablaküvegre. A vitrázsrúd a felfűzött gesztenyékre vár:)

Lekvárfőzés természetesen

Lassan véget ér a befőzési szezon, már túl vagyunk a kóstoláson is, ezért gondoltam úgy, hogy megosztom a tapasztalataimat.

Töredelmesen bevallom eddig én nem főztem lekvárt és befőttet sem raktam el, mert a gyerekek születése előtt egyszerűen nem volt rá igény (nem vagyunk túl édesszájúak:)).

És ami még visszatartott az a tartósítószer és a mérhetetlen mennyiségű cukor volt. Elvette a kedvemet, hogy a receptek többsége úgy kezdődik, hogy adott mennyiségű gyümölcs és adott mennyiségű cukor. Sok esetben az arány 1:1. 

Az idei eperszezonban viszont kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot. Olyan áron árultak mézédes magyar epret, hogy elvesztettem a fejem és berendeltem egy ládával, lesz ami lesz alapon. Hamar kiderült, hogy ennyit megenni nem lehet, hagyni tönkremenni vétek, ezért jött az elhatározás.

 Lekvárt csinálok!

A megmosott gyümölcsöt beletettem a legtutibb fazekamba és feltettem főni. Sok levet eresztett, ezért jó ideig kavargatni sem kellett. Közben a neten megtaláltam a tartósítószer mentesség kulcsát is, ami pofon egyszerű: ki kell főzni az üvegeket. (valószínű, hogy a dédi még így csinálta, csak mi már elfelejtettük:()

Az eper főtt, sűrűsödött és egy szem cukor nélkül is isteni íze volt. Amikor késznek ítéltem forró vízbe pakoltam a kicsi üvegeket tetővel együtt, főztem őket 3-4 percig, majd belekanalaztam  a forró lekvárt, rácsavartam a kupakot és a konyhapulton fejtetőre állítottam az üveget és hagytam kihűlni. Semmi dunszt meg pokróc, amint kihűltek mehettek a kamrapolcra.

Olyan sikerélményt okozott, hogy megismételtem a mutatványt cseresznyével, meggyel, körtével, almával, barackkal, fügével és lecsóval is. Azóta már bőven túl vagyunk a tesztüzemen és leszűrtem a tapasztalatokat is.
A legfontosabb, hogy a tartósítószer hiánya miatt gyorsabban romlik a lekvár még hűtőben tárolva is, ezért praktikusabbak a kicsi üvegek. (kb. két hétig jók)
A már eltett gyümölcs újra felbontható és főzhető, így a nem egy szezonban érő gyümölcsök is összekombinálhatóak. Nekem így lett barack+körte+alma, füge+alma kombóm is.

Őszi koszorúnk

Itt van az ősz, itt van újra...és a szeptember úgy elmúlt, hogy a lekvárfőzésről nem is írtam. Pedig az nagyon nagy élmény (még nagyobb munka) volt, de az majd egy következő blogbejegyzés lesz.
Szóval az évszaknak megfelelő ajtódísz/koszorú nálunk már hagyomány, és mivel a lányok is egyre ügyesebbek ezt általában együtt csináljuk.
Most egy szép őszi kirándulás adta az alapanyagokat. Lelkesen gyűjtögettek gesztenyét, bogyókat, fakérget, leveleket, én pedig vettem egy sima szalma koszorúalapot.
Otthon kiborítottuk a konyhaasztalra a kincseket, elővettem a ragasztópisztolyomat, és nekikezdtünk. Én kezeltem a ragasztópisztolyt, ők pedig rányomkodták az alapra a terméseket. Csak arra kellett vigyázni, hogy a forró ragasztó nehogy bajt okozzon!

Ez lett a végeredménye a közös munkánknak:

Nekünk nagyon tetszik, és a lányok minden hazajövetelkor megállapítják, hogy ezt együtt csináltuk!:))

Apa szülinapi ajándéka

Az úgy kezdődött, hogy férjem  születésnapjára, valami gyerekekkel elkészíthető ajándékon gondolkodtam. Mivel egy két és fél évessel és egy öt évessel kellett megoldani a feladatot, sok ötletem későbbre maradt:). A pólófestés hálás dolog, annyira sokféleképpen lehet díszíteni, hogy tényleg csak a fantázia és az ügyesség szab határt. Meg az, hogy manapság nagyon nehéz beszerezni jó minőségű, egyszínű, normál méretű pólót. Ezért lett fehér, az eredeti khaki/drapp/halványszürke tervek helyett. 

A pólót kiterítettem, és a két anyag közé csúsztattam egy A3-as kartonlapot, hogy ne üssön át a festék. Illanófilccel megrajzoltam a mintát, és elővettem a textilfestéket. Bekentem Dalma ujjacskáját, majd rányomtuk a mintára egymás után többször, így lett világosabb és sötétebb kék a lenyomat. A képen Hanka már egyedül fest, és az ecsetet, csak a fotó miatt fogja így, mert félt a lecseppenéstől:).

Persze állandó harc ment az ecsetért, és nehéz volt tartani a mintát, de a végeredmény hosszú közös munka után ilyen lett.

A végén textilfilccel aláírtam, dátumoztam a művet, és jól kivasaltam. Meg persze a lányok lelkére kötöttem, hogy az egész festegetés, titok a szülinapig.  

Fényképpel nem tudom igazolni, de Apa nagyon boldog volt:

Gyermekrajzos párna

Kicsit megkésve teszem közszemlére a Méhecske csoport évzáró ajándékát, de a gyerekek (és szülők) olyan lelkesek voltak, hogy talán mások is kedvet kapnak valami hasonló elkészítéséhez.

A mi ovis csoportunkban az a szokás, hogy az ilyen-olyan utalvány, tárgyi ajándék mellé valami személyeset is adunk, készítünk, az óvónéniknek, lehetőség szerint a gyerekekkel együtt. 

Az idén a párnakészítés mellett döntöttünk.

Előkészítettem három darab kb. 50 x 50 cm-es fehér pamutvásznat, és beszereztem színes textilfilceket. A gyerekek szabadon választva rajzolták  a jelüket, vagy írták a nevüket (már nagyon sokan le tudják írni, pedig csak középsősök), vagy amit akartak. Persze a lelkes szülők is szívesen rajzoltak:) A kis csomagok a legnagyobb titokban vándoroltak egyik szekrényből a másikba, míg mind a 26 alkotás elkészült.

Ezután már csak méretre vágtam, vatelinre tettem, és varrógéppel rávarrtam a megajándékozott óvónéni nevét. Kapott egy alapos vasalást (rögzítettem a filcet, így nyugodtan lehet mosni) egy átlapolós hátlapot, és egy puha párnabelsőt is.

A végeredmény ilyen lett.

És persze rögtön három készült.

Dicsekvés nélkül írom, hogy nagy öröm volt készíteni, és remélem legalább ekkora öröm használni:)

Lányka táska

Mikor még én voltam gyerek, a születésnapokat a családdal ünnepeltük. A baráti bulizások bőven a felsőtagozatos évek alatt kezdődtek, és hosszú évek alatt váltunk rutinos vendéglátóvá. Mi, és nem a szüleink. Ez csak azért jutott az eszembe, mert középső csoportos kislányom a  napokban a többedik szülinapi zsúrra volt hivatalos. Ez persze aranyos, a gyerekek örülnek és lelkesek, de az én fejem állandóan fő a megfelelő ajándék kiválasztása miatt. Nem ismerem eléggé  sem a gyereket, sem a szülőket. A gyerekszoba felszereltségét meg főleg nem. Ezért döntöttem úgy, hogy véget vetek a játékbolt/könyvesboltbeli tipródásnak, és lesz ami lesz, sajt készitésű ajándékot kap az ünnepelt. Mivel nekem a varrás a legerősebb oldalam, és a vendéglátó kislány volt, igy a névreszóló táska mellett döntöttem.

A jó öreg kalapos kislány mintát vettem elő, és rajzoltam meg a megfelelő méretben.

Hanka tortája

Töredelmesen bevallom, nem vagyok egy konyhatündér! Persze odafigyelek arra, hogy mit eszünk, szívesen főzök is, de  a sütemény sütés nem az erősségem. Ebben biztosan szerepet játszik az is, hogy nem vagyunk édesszájúak...

Na, Hanka első szülinapját, még nekem is vállalható (és egészséges) mazsolatortával ünnepeltük (mert, persze a szülinapi tortát anya készíti), de ahogy múltak az évek és nőttek az igények, nekem is lépnem kellett.

Az első sikerélményt a piskóta adta. Bennem valahogy rosszul rögzült a sorrend (a tojássárgájába a cukor, utána a liszt, végül a felvert fehérje stb...) ezért a végeredmény egy összeesett lapos tortának nem nevezhető forma lett. Most végre rendesen csináltam (a keményre vert tojásfehérjébe kevertem a cukrot, és addig vertem míg fényes kemény lett, majd jöhetett a sárgája és utána a liszt....) Nem ragozom, így gyönyörű piskótát kaptam, a töltelék egyszerű tejszínes csokikrém lett.

És most jött a neheze. Hanka imádja a marcipánt, ezért úgy gondoltam. hogy az egyszerű tortát gyönyörű külső mögé rejtem. A neten szuper videót találtam a hogyan készítsünk marcipánrózsát problémára. Színezett marcipántömböket vettem és nekiláttam. A marcipánt hűteni kell plusz nyújtáskor folyamatosan porcukrozni, mert istentelenül ragad. Szerencsémre a konyhámban kő munkalap van, és ez nagyban megkönnyítette a munkám:) Éles kés, derelyevágó és egy kis kézügyesség...

A torta külsejét is megkentem krémmel, mert így jobban ragadt rá a marcipán. Az oldalát cifráztam, de a csavarások nem lettek igazán szépek, legközelebb ezt nem így csinálom majd.

Szerencsére az ünnepelt nem reklamált, én meg életemben először büszke voltam a tortámra:)

Hűtőmágnesek

Valamikor régen egyszerű, hosszú fehér függöny volt a gyerekszobában. Nagyon szerettem. Aztán, ahogy elkezdtek cseperedni a  lányok, a radiátor (és a függöny) elé került a rajzasztalka. Mondanom sem kell, hogy ez mit jelentett.
Nagyon nehezen szántam rá magam a rövid függöny megvételére, bár a józan eszem tudja, hogy nem praktikus eltakarni a radiátort, meg a gyerekek sem tudnak rá vigyázni stb, stb, stb, mégis idegenkedtem tőle. Ráadásul ott terpeszkedett a hatalmas radiátor, unalmasan és fehéren. Kezdeni kellett vele valamit.

Szinte rögtön a hűtőmágnes ugrott be, és mivel filc anyag mindig van itthon, nekiláttam a tervezgetésnek. A minták megvarrása nem okozott gondot, de a mágnes beszerzése már igen. A sima kerek/szögletes mágnesek nem voltak jók, mert csak ragasztani lehet őket, és a textilfiguráknak nem volt elég tartásuk. Sajnos a lapmágnes (A4-es méretű mágnes, mely vágható, varrható, ragasztható) csak az igazán nagy hobbi boltokban kapható (én ott kaptam), de szerintem megéri beszerezni, ha valaki ilyen gyártására adná a fejét. A ragasztás is működik, de mivel én a hol hideg, hol meleg radiátorra szántam a figurákat, ezért varrógéppel nagyon lassan, vastag tűvel (kézi rásegítéssel) körbevarrtam a mintákat, majd ollóval kivágtam őket a mágnesből.
A lányok szeretik, bírják a strapát, és ami a fő, feldobják az unalmas fehér radiátort.

Virágos ajtódísz

Virágos ajtódísz, avagy mentsük a menthetőt!

A szívecskés hajcsattartó sikerén felbuzdulva, rögvest nekiláttam a következő varrásának. Gondoltam, jön a tavasz, csinálok valami szép virágosat. Kétféle sárga filcből szabtam a virág szirmát, barna pöttyös pamutvászonból készítettem egy jojót, amit egy gombbal rögzítettem a  virágra. Ez idáig rendben is lett volna, csak azt találtam ki, hogy a tartószárra jó lesz a a drótmerevítésű zöld szalag. Hát nem lett jó! 

Szívecskés hajcsattartó

Két hosszú hajú lánygyermekkel örökös harcban állok a különböző hajba valókkal. Már tartottuk őket polcon, dobozban, a fürdőszobai fiókban, de egyik megoldás sem volt jó. Ezért született meg ez a hajcsattartó.
Végtelenül egyszerű forma, és a filc anyagnak köszönhetően még a varrógépet sem kellett elővennem.
Nagy szerelem lett, a viszonyok is rendezettebbek lettek, de a hajgumik és hajráfok tárolása még megoldásért kiált:)

Mivel ketten vannak, gyanítom, hogy hamarosan újabb tartóval kell előrukkolnom, így a fenti problémát lesz alkalmam orvosolni:)

Papírguriga virágok az ablakba

Nálunk a konyhaablak mindenféle textil nélkül árválkodik. Volt egy tétova kisérletem a vitrázsfüggönyre, de abból a próbálkozásból csak a rúd maradt meg:) Erre aggatjuk az éppen aktuális díszeinket.

Most, hogy közeleg??? a tavasz, és már az ablakpucoláson is túl vagyunk elgondolkodtam a tavaszi dekoráláson.  Tervezgetésemet csak az ítéletidő (ki sem lehetett mozdulni) és nagyobbik gyermekem betegsége húzta át. Végiggondoltam,  mi van otthon, mit lehet egy beteg öt és egy eleven kétévessel csinálni, és persze a szépen gyűjtögetett WC papírgurigák nyertek.

A gurigák festéséhez hobbyfestéket és temperát használtunk.

Amikor elkészültek, kilapítottam és egy nagy ollóval felszeleteltem a gurigákat, majd kifestettem a belsejüket is.

A virágok közepéhez én hobbyboltban kapható kész pomponokat használtam (ez volt itthon), de lehet gombot, kávészemet, papírgalacsint, vagy kockatésztát is.

Lehet, hogy a különböző hobbyragasztók is használhatóak, de én a jó öreg ragasztópisztolyommal dolgoztam.

Öt szirmot ragsztottam össze, középre pedig egy pompont tettem. A virágok felfüggesztéséhez zöld raffiát használtam.

Ha rajtam múlik egyszímű virágokat gyártok, de a lányok ragaszkodtak ezekhez a szinekhez.

Azért a végeredménnyel elégedett vagyok:)

Lányaim házikója

Ez egy régebbi munkám volt, de tegnap előkerült...

Lányaim imádnak kuckózni. Erre szerintük a pléddel letakart fotel, az ebédlőasztal, és a galéria lépcsője a legmegfelelőbb terep. Az, hogy a saját szobájukban is játszhatnának eszükbe sem jutott, pedig a félmagas ágy adta magát. Szerintem.

Gondoltam, kihasználom a hely adta lehetőséget, és kedvet csinálok a játékhoz.

A házikó alapja vékony molinó, hogy levegőt is kapjanak:). Az ajtó, az ablak és a tető pamutvászonból, a tulipánok filcből készültek.

A rögzítésre több ötletem is volt, de az egyszerűsége miatt a nagy ruhaszárító csipesz mellett döntöttem.

A roló felkötését pamutszalaggal oldottam meg.

Néha bolt, néha istálló:)

A kuckóban a farsangi jelmez paripája pihen a játék babakocsi társaságában...

Nagy kedvenc lett, sokat játszottak vele, de az asztalos tegnap hozta meg az új ágyakat, így készülök a letakart fotelre..

Kapcsos, pöttyös pénztárca

Jó régen írtam, még régebben varrtam, de egy kedves anyatársnál látott pénztárca annyira felpiszkálta a fantáziámat, hogy belevágtam.

Szerencsére fém tárcakapocs sok helyen beszerezhető, és a netnek hála a szabásminta sem gond. Én mindkettőt ITT találtam.

Így kezdődött:



Én a barna anyagot választottam külsőnek, így erre vasaltam fel a ragasztós vliest, majd ugyanerre varrtam keskenyen (kb. 2 mm) a merevitő közbélést. Ezután összevarrtam a tárca két oldalát úgy, hogy fentről egy varrásszélességre inditottam az első öltést. A tárca talpához bevarrtam a kis nyílást (az oldal és a talprésznél).

Ugyanígy készítettem el a bélést (vlies és merevitő nélkül)

Ezután egymásba csúsztattam a két anyagot úgy, hogy a bélésnek kívül, a fő anyagnak pedig belül legyen a színe, majd összevarrtam a felső íveket. Az egyik oldalon kihagytam kb. 5 cm-t a kiforditáshoz.

Kifordítás uán átvasaltam, majd keskenyen letűztem a felső ívet.

És most jött a neheze. A kerethez kézzel hozzáöltögetni a tárcát! Nekem tovább tartott mint megvarrni, de lehet, hogy csak én voltam ügyetlen.

 A végeredmény ez lett.

Elnézést a fotóért, de elmúlt éjfél mire elkészült:)



Babzsák(köles)nyuszik

Hamarosan itt a Húsvét, és én nem akartam az utolsó pillanatra hagyni az apró meglepetések elkészítését. Most egy tojás formájú babzsáknyuszit varrtam, amit kölessel töltöttem meg. Ez így leírva elég mókás, de mindenre van mentségem. A tojás forma kényelmesen kézbe simul, a köles pedig jobban formázható mint a bab. A nyuszit pedig nem is kell magyarázni.
Mérete: 12x17 cm plusz a fülei.

A fülekbe is töltöttem kölest, mert így kellemsen morzsolgatható lett. Lehet vele játszani, tornászni, bohóckodni.

Műlovarnő az óvodában

Hanka mint műlovarnő!

Az ovis farsangolás a gyerkőcöknek nagyon klassz élmény, de az élményig vezető út még a kreatívabb szülőknek is rögös. Arra gondoltam, hogy megkönnyítem a jelmez kiválasztását, ezért előkerestem egy csomó régi Praktika újságot. Együtt megnéztük a jelmezeket (én favorizáltam a hordható és könnyen elkészithetőeket, mint pl. királylány, bohóc, tündér stb.), de Hanka szeme megakadt a műlovarnőn és elvesztünk.
Szerencsére használható volt a leírás, de még így is több napi munka várt ránk.

A ló feje volt a legkönnyebb:)

A ló teste egy egyszerű kartondoboz, rajta ovális nyílás a gyerkőc derekának.

A ló sörényét és farkát Hanka  vágta ki krepp-papírból.

A hölgy kalapja sajtosdobozból készült, papír rózsával.

A lovacska lábát volt a legnehezebb elkészíteni. Nagy szerencse, hogy Attila ügyes, és még lelkes is volt:)

A végén sima gumis szoknyát varrtam, az alján tüll fodorral. Kitömtem a hugi kinőtt harisnyáját, ráhuztam a legkisebb puhatalpú cipőt, és készen is volt a MŰLOVARNŐ jelmez!

Látványos, de nem túl praktikus jelmez, viszont Hanka boldog volt, és ez a lényeg:)





Egy hétvége gyerekek és férj nélkül

Attila elvitte a lányokat a nagyszülőkhöz, és én végre kettesben maradtam a varróműhelyemmel:)
Majdnem a "Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka" örökbecsű hibájába estem, de gátat szabtam csapongó fantáziámnak, és ezt alkottam.

Pamutvászon lányka táska uzsonnának, játékoknak, akármiknek:) Ja, a belseje viaszosvászon, így bírja a strapát és a szétcsúszott szendvicset is.

Facebook oldal

Manyecskadesign itt is megtalálható:

facebook.com/manyecskadesign

Meska

Meska oldalam

Meska: egyedi kézműves tárgyak, ajándékok

Manyecskadesign.meska.hu

Katica párna gyorsan egyszerűen

Volt itthon egy kis poláranyag maradékom, a lányaim meg nagy katica rajongók, így született meg ez a párna.

Katica párna