Őszi ablakdekoráció

A konyhaablakunkon nincs függöny, és ennek több oka van. Nagy belső udvarra néz, így nincsenek kíváncsi tekintetek, örülök a természetes fénynek, nem lesz ételszagú a textil stb. De a nagy üvegfelület valami díszítésért kiállt, így évszakonként váltogatjuk a lányokkal a dekorációt.
A mostani őszi az egyszerűség jegyében született.

A családi kiránduláson gyűjtött faleveleket lepréseltük és gyurmaragasztóval rögzítettük a megpucolt! ablaküvegre. A vitrázsrúd a felfűzött gesztenyékre vár:)

Lekvárfőzés természetesen

Lassan véget ér a befőzési szezon, már túl vagyunk a kóstoláson is, ezért gondoltam úgy, hogy megosztom a tapasztalataimat.

Töredelmesen bevallom eddig én nem főztem lekvárt és befőttet sem raktam el, mert a gyerekek születése előtt egyszerűen nem volt rá igény (nem vagyunk túl édesszájúak:)).

És ami még visszatartott az a tartósítószer és a mérhetetlen mennyiségű cukor volt. Elvette a kedvemet, hogy a receptek többsége úgy kezdődik, hogy adott mennyiségű gyümölcs és adott mennyiségű cukor. Sok esetben az arány 1:1. 

Az idei eperszezonban viszont kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot. Olyan áron árultak mézédes magyar epret, hogy elvesztettem a fejem és berendeltem egy ládával, lesz ami lesz alapon. Hamar kiderült, hogy ennyit megenni nem lehet, hagyni tönkremenni vétek, ezért jött az elhatározás.

 Lekvárt csinálok!

A megmosott gyümölcsöt beletettem a legtutibb fazekamba és feltettem főni. Sok levet eresztett, ezért jó ideig kavargatni sem kellett. Közben a neten megtaláltam a tartósítószer mentesség kulcsát is, ami pofon egyszerű: ki kell főzni az üvegeket. (valószínű, hogy a dédi még így csinálta, csak mi már elfelejtettük:()

Az eper főtt, sűrűsödött és egy szem cukor nélkül is isteni íze volt. Amikor késznek ítéltem forró vízbe pakoltam a kicsi üvegeket tetővel együtt, főztem őket 3-4 percig, majd belekanalaztam  a forró lekvárt, rácsavartam a kupakot és a konyhapulton fejtetőre állítottam az üveget és hagytam kihűlni. Semmi dunszt meg pokróc, amint kihűltek mehettek a kamrapolcra.

Olyan sikerélményt okozott, hogy megismételtem a mutatványt cseresznyével, meggyel, körtével, almával, barackkal, fügével és lecsóval is. Azóta már bőven túl vagyunk a tesztüzemen és leszűrtem a tapasztalatokat is.
A legfontosabb, hogy a tartósítószer hiánya miatt gyorsabban romlik a lekvár még hűtőben tárolva is, ezért praktikusabbak a kicsi üvegek. (kb. két hétig jók)
A már eltett gyümölcs újra felbontható és főzhető, így a nem egy szezonban érő gyümölcsök is összekombinálhatóak. Nekem így lett barack+körte+alma, füge+alma kombóm is.

Őszi koszorúnk

Itt van az ősz, itt van újra...és a szeptember úgy elmúlt, hogy a lekvárfőzésről nem is írtam. Pedig az nagyon nagy élmény (még nagyobb munka) volt, de az majd egy következő blogbejegyzés lesz.
Szóval az évszaknak megfelelő ajtódísz/koszorú nálunk már hagyomány, és mivel a lányok is egyre ügyesebbek ezt általában együtt csináljuk.
Most egy szép őszi kirándulás adta az alapanyagokat. Lelkesen gyűjtögettek gesztenyét, bogyókat, fakérget, leveleket, én pedig vettem egy sima szalma koszorúalapot.
Otthon kiborítottuk a konyhaasztalra a kincseket, elővettem a ragasztópisztolyomat, és nekikezdtünk. Én kezeltem a ragasztópisztolyt, ők pedig rányomkodták az alapra a terméseket. Csak arra kellett vigyázni, hogy a forró ragasztó nehogy bajt okozzon!

Ez lett a végeredménye a közös munkánknak:

Nekünk nagyon tetszik, és a lányok minden hazajövetelkor megállapítják, hogy ezt együtt csináltuk!:))