Az egész azzal kezdődött, hogy Tóni barátom ráérő idejében bokszzsákokat készített. Pontosabban a megvarrt zsákokat keményre tömte hulladék bőrrel, amiket ömlesztve kapott és neki kellett kiválogatnia a kupacból a megfelelő darabokat. Na, ami neki nem felelt meg azt kaptam meg én, mert bőrt azért nem dobunk a kukába, ugye.
Sokáig nézegettem a kincseket, mert volt ott vastag, vékony, fényes, matt, bolyhos és sima éppúgy mint színesre festett és hófehér is.
De bőrt varrni megfelelő szerszám híján nem egyszerű - gondoltam én - , meg egyébként is mit csináljak a különböző méretű darabokból?
Aztán Attila kitalálta, hogy varrjak neki egy olyan tartót amibe pont beleférnek a különböző kártyái, mert pénztárcát nem hord, a zsebében uralkodó kaotikus állapotokat meg már megunta.
Így születtek meg ezek a mérhetetlenül egyszerű tárcák.
Az első darabnál még variáltam, és több zsebesre varrtam (lassan, kézi rásegítéssel és bőrvarró tűvel az egyszerű háztartási varrógép is vitte), de az élet és a használat bebizonyította, hogy a legegyszerűbb megoldás a tuti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése