Ebben a bejegyzésben kivételesen nem lesz semmi kreativitás, csupán egy két gyerkőcös anyuka "agyalása".
A mi lakásunk levegője kifejezetten száraz, ami a fűtési szezon beköszöntével csak fokozódik. Tudom én, hogy párásítani kell, de az első köhögésig elégnek látszott a szobában teregetés, és az esti fazéknyi forró kamillafőzet.
Aztán eljött a pillanat amikor beszereztünk egy elektromos párásítót. Én naiv azt gondoltam, hogy a készülékkel egy csapásra megoldódnak majd a gondjaink, de ez súlyos tévedésnek bizonyult. Már néhány nap után frászt kaptam a gyerekszobát egyenletesen beborító fehér, lisztszerű portól, de elsőre nem hoztam összefüggésbe a párologtatóval.
Aztán megvilágosodtam. A csapvízből kicsapódó vízkő illetve ásványi sók terítik be a szobát! Csapvíz helyett desztillált vizet vettünk és ezzel működött is a gép porréteg nélkül, de a napi kb. 6 liternyi víz beszerzése macerásnak bizonyult. Ez volt a helyzet a Salvus vízzel is, az ráadásul még drága is, bár a jótékony hatása vitathatatlan. Na ekkor került vissza a párásító a dobozába, és -szerencsére- utána már hipp-hopp megjött a tavasz. Az egész téma feledésbe, a szerkezet pedig a pince egyik félreeső polcára került.
Egészem mostanáig.
A decembert nagyjából alvás nélkül csináltuk végig, mert a köhögő gyerektől kevés szülő tud jóízűen aludni. Elhatároztuk, hogy inkább legyen fehér, poros a szoba, de aludjunk végre! Aztán egy reggel a teavizet forralva gondoltam egy nagyot, és a forralt, lehűtött vizet öntöttük a gépbe. Aztán újra, meg újra, meg újra. És működött! Most az a menet, hogy reggel egy régi fazékban felforralom a vizet, aztán este szépen feltöltöm a gépet. Nem túl XXI. századi megoldás, de nem köhögnek a kölykök, és nekem sem kell naponta törölgetnem. Boldogság!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése